Kivonat Bobély Tibor, Kerékpározás című könyvéből (1984) ( ISBN 963 253 401 8, SPORT könyvkiadó, 25 forint)

A KERÉKPÁROZÁS FELLEGVÁRA, A JÓ ÖREG MILLENÁRIS

Magyarországon egyetlen kerékpáros-stadion van, a budapesti Millenáris sporttelep, amely az ország legidősebb sportlétesítményei közé tartozik. 1896-ban a milleniumi sportünnepségek céljaira épült, Iszer Károly akkor sportvezető kezdeményezésére. Ez a teknő 500 méter kerületű és kátrányos futófelületű volt. Először csak egy lelátót építettek, mégpedig a pálya Kleti Pályaudvar felé eső oldalán. Az érdeklődés azonban oly nagynak bizonyult, hogy rövidesen a meglévő mellé újabbat kellett építeni. Az ellenegyenseben is volt egy fedett állóhelyi rész. A bejáratok ehhez a lelátóhoz, a mai Népstadion útról nyíltak. Az ülőhelyes és az állóhelyes lelátó befogadóképessége másfélezer fő volt. A pálya meglehetősen laposnak épült: a fordulók szöghajlása kb. 16 fokos volt, míg az egyenesek teljesen laposak. Érdekes, hogy világítást nagyon korán kapott a Millenáris. Építése után már 4 évvel ívlámpák világították meg az aszfaltteknőt.

1928-ban, amikor Magyarország kapta a kerékpáros világbajnokság rendezési jogát, Hajós Alfréd tervei szerint teljesen újjáépítették. Az új pályán motorvezetéses futamokat és egyéb pályaszámokat is lebonyolíthattak. A szögállása ennek megfelelően alakult: a fordulókban 38,9 fokos, az egyenesekben pedig 12 fokos volt. Az átépítésnél megrövidült a pálya, és hossza 415 méter lett. A régi Millenárison a Földtani Intézet felöli fordulóban egy 25m-es uszoda is volt. Ez az átépítés után a kanyaron kívülre került. A célegyenesben 3000 néző befogadására alkalmas lelátó fogadta a látogatókat. A teknőt egész hosszában ovális alakú lépcsősor övezte, és ezen újabb 11 ezer nézőt lehetett elhelyezni. A világítás korszerűbb formában továbbra is megmaradt, ami lehetővé tette az esti versenyek rendezését.

1954-ben megérett a pálya arra, hogy újra rendbehozzák. Előtte már kétszer apróbb munkálatokat hajtottak végre, a futófelületet javítgatták, de ezek nem hozták meg a kívánt eredményt.1954-ben aztán teljesen feltörték a betont, és az új kívánalmaknak megfelelően átépítették: a mélyan lesüllyedt fordulókat szintbe hozták a két egyenes rész magasságával. A pálya hossza ilyen formában 412 méterre csökkent, fordulóinak szögállása 36,6 -ra, illetve az egyenes szakaszokon 11.6 fokra. A pálya jelenleg is ezt a formáját viseli, szélessége az egyenesekben 8, a fordulókban 7 m. Sebességmaximuma 120 km/ó. A millenáris betonteknőjéhez két alagút vezet. Az egyik a lelátóban elhelyezett versenyzői öltözőket köti össze a pályával, míg a másik a vezetéses versenyekhez szükséges motorok kabinjaihoz ad kijárást.

A világítás tovább korszerűsödött, 26 oszlopról ikerlámpák ontják a fényt a betonra. A hangszóró berendezései is a legkorszerűbbek, és a biztonsági világítás pedig lehetővé teszi, hogy a külső áramszolgáltatás fennakadása esetén esti versenynél a küzdelem tovább folytatódjék.

A kerékpárpályáknak az egész világon egyöntetű jelzésrendszere van. A fekete színű mérővonalat a pálya belsejétől - a pályaszegélytől - 20cm-re festik fel, ezen a vonalon belül tulajdonképpen hajtani nem szabad. Időfutamversenyeknél apró kis zsákocskákat is helyeznek ide, hogy a betonteknőnek ez a része útvonalrövidítés céljából ne legyen használható. A piros pályavonal a repülőpálya hosszát jelzi, és a fekete vonaltól 70 cm-re kell felfesteni. Célja az, hogy a repülőverseny szabályait könnyebben lehessen betartani, mert az élen haladó versenyzőt ettől a vonaltól befelé, tehát belülről előzni nem szabad.

Ez a szabály nagyjából csak a 200 méteres vonal eléréséig érvényes, mert onnan minden versenyző úgy köteles befejezni a futamát, mint ahogy a 200-méteres vonalnál éppen tartózkodott. Természetesen, ha valaki taktikai okokból túl magasra húzodott, akkor belülről is előzhető. A kék motorvezetéses vonal a pálya teljes szélességének a fekete pályaszegélyvonaltól számított 1/3 résznyi távolságban kerül felfestésre. Nagyjából ezen a legazdaságosabb hajtani motorvezetéses futamoknál. A pálya piros, külső szegélyvonala nem mindenütt használatos. Ez inkább csak figyelmeztető vonal, ha a pálya függőleges peremrészben végződik.

A hosszanti pályavonalak színét a vonatkozó határozatok időnként megváltoztatják. A fekete mérővonal színe állandó. A felső, nem kötzelezően előírt záró pályavonal is maradhat pirosnak. A közbeesők közül a fehér repülővonal pirosra, a motorvezetéses zöldről kékre változott. Ez jelenleg a Millenárison is így van, de meg kell jegyeznünk, hogy igen sok külföldi pályán meghagyták a régi színezésű vonalakat. Harántvonalakat is láthatunk a betonon. Három hosszantit, az 1000 m-es rajthelyet, az utolsó 200 m-t, és az egyenesek közepén felfestett felezést jelző vonalat.

A pálya alsó részében elhelyezett vonalazás az 500 m-es távolságot, az 1000 m-es távolságot és a 4000 m-es távolságot jelzi. A célvonal fekete vonalcsík, a pálya teljes szélességében, amit jobbról balról, 34 cm-es fehér csík határol. A különböző műsorszámok lebonyolításához szükséges jelzések közé tartozik a 10m-enként felfestett távjelzés. Csúcskisérletek alkalmával résztávjelző zászlók letűzésére is sor kerül, természetesen a pálya betonszegélye szélénél.

Az első kerékpáros pályaversenyekre külföldön 1868 tájékán került sor. Azóta az érdekes viadalok sok hívet szereztek a kerékpáros pályasportnak. A klasszikus repülő- és a látványos motorvezetéses versenyeken kívül számos műsorszám szolgálja az érdeklődés kielégítését.